Hobo Kossuth-díjáról
úgy gondolom, hogy már 10-15 évvel ezelőtt is esedékes lett volna. Más szóval Földes László már 10-15 évvel ezelőtt is adott annyit ennek az országnak, hogy járt volna érte neki egy Kossuth-díj. Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy végre megkapta. Jobb későn, mint soha.
Mégis nehezemre esik örülni. Sok szerepben láttam már Hobót, néha esetlen volt, de soha nem idétlen, és többnyire hiteles. Most Faustot játszott. Szívesen a fejébe láttam volna közben.
Vajon milyen érzés lehetett átvenni a díjat Caligula lovától, és aztán kezet fogni vele? És milyen érzés lehetett utána kezet fogni a fülkeforradalomról papoló Cipollával, vagyis Az Emberrel, Aki Soha Nem Hazudott?
Szegény Hobó. Tudom, kezet fogott ő Rákosival is, de hát arról nem tehetett, egyrészt gyerek volt, másrészt próbált volna nem kezet fogni. De most megtehette volna, hogy... Mit is?
Hát ez az. Nehéz beinteni Mefisztónak, ha sok évtizeden át tartó igazságtalanság után elismerést nyújt át. Nehéz beinteni Mefisztó éppen aktuális képviselőinek is. Mégis, mennyivel jobban mutatott volna ötven-száz év múlva - az igeidő és az időhatározó itt furcsán viszonyul egymáshoz, de hát ez van -, szóval, mennyivel jobban mutatott volna Hobo életrajzában, hogy nem vette át a Kossuth-díjat... ezektől.
(Na nem mintha "azoktól" átvenni sokkal kellemesebb lett volna.)
Vajon mit fog mondani Faludy Gyuri bácsi Hobónak, amikor - remélhetőleg csak nagyon sokára - megint találkoznak?
Talán mogorván elmormogja majd neki valamelyik versét. Például azt, amelyikben Orbán Viktorról is szó esik.
